Könyvajánló- „Csak a szenteket vitték gázkamrába?"

„Csak a szenteket vitték gázkamrába?".......„Csak a szenteket vitték gázkamrába?".....hangzik a lakótelepen a kérdés nap, mint nap "bolond" Hirsch szájából azon a különleges lakótelepen, ahol nagyrészt Holokauszt- túlélők élnek. Túlélők, akik magukba zárkózva tengetik idős hétköznapjaikat vagy igyekeznek mindenkin segíteni, valamilyen tevékenységben feloldódni. 

Egy a közös bennünk, nem beszélnek és ez a hallgatás rányomja bélyegét Amir Gutfreund A mi Holokausztunk című könyvének  két gyermekszereplőjének érdeklődési körére, ők ugyanis a két és feledik túlélő- generáció, akik szeretnék tudni, mi történt felmenőikkel. Szüleikkel, akik gyermekként élték át a háborút, nagyszüleikkel, akik nagyrészt odavesztek, és azokkal az idősekkel, akik körülöttük élnek, nem beszélnek. "Majd, ha felnőttek lesztek"– mondják. A gyerekek felnőnek, az idősek lassacskán beszélni kezdenek és kibontakoznak a történelemkönyvek lapjairól megismerhetetlen egyéni történetek, sorsok. 

Számomra szól ez a mű identitáskeresésről, történelmi emlékezésről, transzgenerációs átadásról, szembenézésről, megértésről. Egy németről, akinek édesapja talán a nagy náci „Lebensborn"- program" keretein belül látja meg a napvilágot. A magas, szőke, kék szemű fiatalember pedig az árvaságot kutatja.

Szól, véletlenekről, hogy mennyin múlik egy emberi élet háborús helyzetekben.  Egyéni döntésekről, amelyekre lehetetlen előre felkészülni. A gyötrődésekről, hogy "mi lett volna, ha"...Névtelen segítőkről és árulókról. Jó németekről és gonosz zsidókról. Arról, hogy a kép sohasem fekete- fehér. Családi sorsokról, nagyszülő nélküli unokákról, örökre saját világukba zárkózó túlélőkről, egykori magas rangú SS-ekről, akik tíz- húsz éves (súlyos?) büntetésük ellenére pár év múlva szabadultak. Aztán munkát kaptak, és sokuknak biztos unokájuk is lett. Biztos van olyan egykori SS, aki szeret nyaralni, játszani az unokájával...de mi van azokkal, a meg nem születettekkel?

 Biztos, hogy szembenézett a társadalom?

Aztán szól még arról, hogy ebbe az egészbe majdnem bele lehet őrülni, aztán megnyugodni, elengedni, nem felejteni, de tovább élni  És arról, hogy nem, nem csak a szenteket vitték gázkamrába. Hanem mindenkit...akárkit...illetve bárkit. És a gonosz nem a génekben, hanem szörnyű helyzetekben lakozik.