Az istennőt két alakban tisztelték az ókoriak. A
karcsú gyermeklányt, Kórét kezében gabonaszálakkal, gránátalmával, vagy egy
nárciszhoz hasonló virággal ábrázolták.
Perszephoné pedig az érett istennő, aki az alvilág urának felesége, a
holtak szellemeinek uralkodónője. Perszephoné évről-évre visszatért
édesanyjához, a görögök ebben a misztériumban ünnepelték az élet megújulását, a
visszatérést a halálból.
Szülei: Déméter és Zeusz
Férje: Hádész
Gyermeke: nem született
Pszichés veszélyek: depresszió, manipuláció, visszavonulás az irrealitásba,
nárcizmus
Élete
Fiatal lányként beleszeretett Hádész, az alvilág ura, meg is kérte Kóré
kezét apjától, Zeusztól, aki egyébként Hádész testvére. (A görög mitológiában
nem számít tabunak a rokonok közötti házasság.) Zeusz beleegyezett a házasságba,
de feleségének, Déméternek nem mert szólni a frigyről, a „szerződésről” Kóré
sem sejtett semmit. Miközben barátnőivel a mezőn játszott és virágot szedett,
észrevett egy addig soha nem látott, gyönyörű virágot, amit nagyanyja, Gaia
varázsolt oda, hogy elcsábítsa a lánykát társnői közül. Koré leszakította a
virágot, de abban a pillanatban, megnyílt alatta a föld, és elragadta Hádész
aranyos szekerén az alvilágba. Déméter mitológiájából tudjuk, hogy nem bírta
feldolgozni lánya „elvesztését”, depresszióba esett, a föld pedig terméketlenné
vált. Zeusz látva felesége bánatát,
Hermészt küldte az alvilágba, hogy hozzá vissza lányukat. Kóré örömest
visszatért az alvilágból, de távozásakor férje egy gránátalma maggal kínálta a
lányt, aki meg is ette, ez pedig azt jelenti, hogy a házasság érvényes, az
alvilágban kell, férje mellett töltenie az év egyharmad részét. A mítoszokból
az derül ki, hogy később nem is esett ez nehezére, hiszen az alvilág úrnője, és
az odalátogató élők vezetője lett. (Van olyan változat is, hogy teljesen önként
nyeli le a magot, mert nem akart ő sem örökre anyjával élni, Déméternek
azonban azt hazudta, férje kényszeríttette erre. )
A mítoszok nem egységesek abban a tekintetben, hogy mennyire volt hű
feleség Perszephoné. Fennmaradt egy
történet miszerint Perszephoné és Aphrodité is beleszeretett a gyönyörű
Adoniszba, nem tudtak rajta megegyezni, így a fiú az év harmad- harmad részét
az istennőknél töltötte, a harmadik harmad alatt pedig kipihenhette magát.
Perszephoné, az archetípus
- ebben az archetípusban egyesül a fiatal és az érett
istennő archetípusa
- a két szerep együttesen is megjelenhet a nőkben, de
van, akire az egyik erőteljesebb hatást gyakorol
- zárójelben jelzem, hogy az adott tulajdonság
Perszephonénál vagy Kórénál dominál-e jobban
- passzivitás domináns vonás, inkább csak sodródik az
eseményekkel (K)
- habozó, nehezen hoz döntéseket (K)
- erős anyai kötődés (K)
- kockázatkerülő (K)
- önismerete nem jó (K)
- alkalmazkodó (K)
- önalávető (K)
- szexualitás nem játszik központi szerepet életében (P)
- fejlett fantázia (P)
- erős kapcsolat az ösztönszférával, a tudatalattival (P)
- rugalmas gondolkodás (P)
- pozitív énkép (P)
- pozitív énkép mellett azonban önbizalomhiány is
előfordul (K)
- empátia (P)
- befolyásolható (K, P)
- a munka, előrelépés nem jelent számára motivációt,
sokszor nem is végzi örömmel a munkáját, számára inkább csak kötelesség, nem
kibontakozási lehetőség (K)
- ha megtalálja a számára ideális foglalkozást, gyakran
ez valamilyen művészeti tevékenységet jelent, kitűnően teljesít (P)
- művészi hajlama van, nagyon kreatív (P)
- kapcsolataiban nem domináns (P, K)
- kapcsolataiban gyakran függő (K)
- fontosak számára a társadalmi elvárások (K)
- ha nem éri el céljait könnyen depresszióba süllyed (P)
- felületes, pontatlan (K)
- gyakran nem őszinte (P)
- konfliktuskerülő (P)
- hiúság, önszeretet jellemzi (K, P)
- agresszióját önmaga ellen fordítja (K)
- vallásos és, spirituális kötődés jellemzi (P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése