Perszephoné- Porserpina- A Kislány és az Alvilág úrnője

Az istennőt két alakban tisztelték az ókoriak. A karcsú gyermeklányt, Kórét kezében gabonaszálakkal, gránátalmával, vagy egy nárciszhoz hasonló virággal ábrázolták.  Perszephoné pedig az érett istennő, aki az alvilág urának felesége, a holtak szellemeinek uralkodónője. Perszephoné évről-évre visszatért édesanyjához, a görögök ebben a misztériumban ünnepelték az élet megújulását, a visszatérést a halálból.

Szülei: Déméter és Zeusz

Férje: Hádész

Gyermeke: nem született

Pszichés veszélyek: depresszió, manipuláció, visszavonulás az irrealitásba, nárcizmus

Élete

Fiatal lányként beleszeretett Hádész, az alvilág ura, meg is kérte Kóré kezét apjától, Zeusztól, aki egyébként Hádész testvére. (A görög mitológiában nem számít tabunak a rokonok közötti házasság.) Zeusz beleegyezett a házasságba, de feleségének, Déméternek nem mert szólni a frigyről, a „szerződésről” Kóré sem sejtett semmit. Miközben barátnőivel a mezőn játszott és virágot szedett, észrevett egy addig soha nem látott, gyönyörű virágot, amit nagyanyja, Gaia varázsolt oda, hogy elcsábítsa a lánykát társnői közül. Koré leszakította a virágot, de abban a pillanatban, megnyílt alatta a föld, és elragadta Hádész aranyos szekerén az alvilágba. Déméter mitológiájából tudjuk, hogy nem bírta feldolgozni lánya „elvesztését”, depresszióba esett, a föld pedig terméketlenné vált.  Zeusz látva felesége bánatát, Hermészt küldte az alvilágba, hogy hozzá vissza lányukat. Kóré örömest visszatért az alvilágból, de távozásakor férje egy gránátalma maggal kínálta a lányt, aki meg is ette, ez pedig azt jelenti, hogy a házasság érvényes, az alvilágban kell, férje mellett töltenie az év egyharmad részét. A mítoszokból az derül ki, hogy később nem is esett ez nehezére, hiszen az alvilág úrnője, és az odalátogató élők vezetője lett. (Van olyan változat is, hogy teljesen önként nyeli le a magot, mert nem akart ő sem örökre anyjával élni, Déméternek azonban azt hazudta, férje kényszeríttette erre. )

A mítoszok nem egységesek abban a tekintetben, hogy mennyire volt hű feleség Perszephoné.  Fennmaradt egy történet miszerint Perszephoné és Aphrodité is beleszeretett a gyönyörű Adoniszba, nem tudtak rajta megegyezni, így a fiú az év harmad- harmad részét az istennőknél töltötte, a harmadik harmad alatt pedig kipihenhette magát.

Perszephoné, az archetípus

- ebben az archetípusban egyesül a fiatal és az érett istennő archetípusa

- a két szerep együttesen is megjelenhet a nőkben, de van, akire az egyik erőteljesebb hatást gyakorol

- zárójelben jelzem, hogy az adott tulajdonság Perszephonénál vagy Kórénál dominál-e jobban

- passzivitás domináns vonás, inkább csak sodródik az eseményekkel (K)

- habozó, nehezen hoz döntéseket (K)

- erős anyai kötődés (K)

- kockázatkerülő (K)

- önismerete nem jó (K)

- alkalmazkodó (K)

- önalávető (K)

- szexualitás nem játszik központi szerepet életében (P)

- fejlett fantázia (P)

- erős kapcsolat az ösztönszférával, a tudatalattival (P)

- rugalmas gondolkodás (P)

- pozitív énkép (P)

- pozitív énkép mellett azonban önbizalomhiány is előfordul (K)

- empátia (P)

- befolyásolható (K, P)

- a munka, előrelépés nem jelent számára motivációt, sokszor nem is végzi örömmel a munkáját, számára inkább csak kötelesség, nem kibontakozási lehetőség (K)

- ha megtalálja a számára ideális foglalkozást, gyakran ez valamilyen művészeti tevékenységet jelent, kitűnően teljesít (P)

- művészi hajlama van, nagyon kreatív (P)

- kapcsolataiban nem domináns (P, K)

- kapcsolataiban gyakran függő (K)

- fontosak számára a társadalmi elvárások (K)

- ha nem éri el céljait könnyen depresszióba süllyed (P)

- felületes, pontatlan (K)

- gyakran nem őszinte (P)

- konfliktuskerülő (P)

- hiúság, önszeretet jellemzi (K, P)

- agresszióját önmaga ellen fordítja (K)

- vallásos és, spirituális kötődés jellemzi (P)

Athéné- Minerva- A bölcsesség istennője

A tudományok, a női munka, a mesterségek istennője, emellett a hősök és városvédők támogatója is. Ezenkívül jelképezi az örök tisztaságot és hajadon létet is. Benne is kettősség fedezhető fel, ez ábrázolásában is megmutatkozik. Leggyakrabban egyik kezében harcra utaló lándzsát tart, a másikban pedig tálkát vagy orsót, ami mesterségeket képviseli. Bagollyal is meg szokták jeleníteni, ami bölcsességére utal. Ő adta az embereknek a számok tudományát, számos mesterséget tanított meg, védte a hajózást, a jogot és az igazságot is. A mesterségekkel kapcsolatban nemcsak a hasznosság volt számára a fontos, hanem a szemet gyönyörködtető, esztétikus munkák elkészítése is. Jellemző még rá, hogy fontosnak tartja a stratégiai gondolkodást, a kézzel fogható eredményeket és a racionalitást.

Szülei: Zeusz és Métisz

Férje: soha nem ment férjhez

Gyermeke: szűz maradt

Pszichés veszélyek: érzelmi távolságtartás, ravaszság, empátia hiánya

Élete

A gyermekkor tulajdonképpen kimaradt az istennő életéből, mert teljes fegyverzetben, felnőtt nőként pattant ki apja, Zeusz fejéből, akit erős fejfájás gyötört. Héphaisztos meglékelte az isten koponyáját , és akkor pattant elő belőle Athéné. Az istennő Zeuszt tekintette egyetlen szülőjének, és úgy érezte össze van vele kötve, apja jobb keze lett, pedig anyja is volt, Métisz, akit viszont Athéné nem ismert el. (Egy baljóslatú jóslat kijátszása miatt nyelte le Zeusz Métiszt.) Jellemző volt Athénéra, hogy a patriarchátust támogatta, és nagyon tisztelte apját. Arakhnét, a földi nőt pókká változtatta, amikor Zeusz pajzán életeseményeit jelenítette meg szövetén. Annak ellenére, hogy szűz istennő, nem kerüli a férfiak társaságát, ez abból is adódik, hogy kedveli a férfias elfoglaltságokat.  Az istennő stratégiai képességeit bizonyítja, hogy a trójai háborúban győzelemre segítette a görögöket.

Athéné, az archetípus

- extravertált

- jól energizált

- hangulata kiegyensúlyozott, túlzásoktól mentes

- racionális gondolkodó (inkább az eszére hallgat, mint a szívére)

- reál gondolkodású

- politika érdekli

- apához kötődik

- nagyon kritikus (önmagával és másokkal szemben is)

- intelligens (kiemelkedik intellektuális érdeklődése)

- logikus gondokádású

- két lábbal áll a földön

- gondolkodása egyszerre holisztikus és analitikus

- gyakorlatias

- kreatív (hangsúlyos a tervezés folyamata is)

- hagyomány- és normatisztelő           

- nagyon jó a diplomáciai érzéke

- tudományos érdeklődésű

- nagy a teljesítménymotivációja

- türelmes

- előre tervez, céljait megvalósítja

- kevésbé empatikus

- erős énvédelemmel rendelkezik

- önfegyelem, erős önkontroll jellemzi

- nagy az önállóságigénye (kevésbé kapcsolatorientált típus)

- jó az alkalmazkodóképessége

-párválasztásnál a  „hősöket”, sikeres férfiakat részesíti előnyben

- a szexualitás számára nem kiemelten fontos

- nem „ösztönös típus”

Hesztia- Veszta- a Tűzhely örzője

Legkevésbé ismert istennő az Olümposzon, ő a tűzhely őrzője. Ritkán ábrázolták, leginkább tűzként jelenítették meg.  Jelképe a kör a tűzhelyek formája miatt. Hesztia adta a szent tüzet, a fényt, a melegséget az embereknek, de az archetípus spirituális jelentést is hordoz. Kevés történetben szerepel, mert sem a háborúzásban, sem a szerelmi ügyekben nem vett részt. Többen megkörnyékezték rajongásukkal, de ő nem adta be derekát a csábítóknak. Jelentőségét az őt övező rítusukban figyelhetjük meg, melyeknek központi eleme a tűz. Amikor egybekelt egy pár, a menyasszony édesanyja saját tűzhelyéből vitte át a tüzet az ifjú házasok otthonába, a csecsemőt születése után pedig körbehordták a tűz körül, így vált a család teljes jogú tagjává. Bolen (2008) megfogalmazása szerint ő volt a szellemi kapocs, aki az ókorban mindenkit összekötött.

Szülei: Rheia és Kronosz

Férje: nincs

Gyermeke: szűz istennő volt

Pszichés veszélyek: érzelmi távolságtartás,szociális perszóna hiánya

Élete

Élete a mitológiában kevésbé megjelenített, de fontosságát bizonyítja, hogy új otthon alapításakor tűz képében magukkal vitték a költözködők. A római polgárokat is Veszta tüze kovácsolta egybe, a szentélyekben  a szent tüzet a Veszta- szüzek őrizték, akik 6 éves koruk óta élték ezt az életformát, és ők voltak az istennő földi képmásai.

Az istennőt gyakran a hírvivő Hermésszel (Mercutius) együtt említik, aki az ajtóban állt és termékenységet hozott. Hesztia a családi köteléket jelenítette meg, és az otthont szentelte meg, Hermész volt a kapuk őrzője, aki azokat is támogatta, akik kilépnek a világba.

Hesztia, mint archetípus

- csak azzal foglalkozik szívesen, ami érdekli

- introvertált

- nagy az önállóságigénye

- erős az énvédelme

- túlzottan önmagára figyel

- intuitív

- nem akar egyéniségével kitűnni (inkább belesimul környezetébe, a többiek közé)

- kiegyensúlyozott, a körülötte zajló események nem hatnak rá erőteljesen

- szélsőségektől mentes

- szeret elmélyülni egy- egy tevékenységben (nagy az elmélyülés igénye)

- jól tűri a monoton tevékenységeket is

- érdekli a spiritualitás

- kedveli a magányt

- nem szereti a versenyt

- bizonytalanságokat kerüli

- önmegvalósítási igénye alacsony

- nagyon türelmes

- a szex nem a leglényegesebb elem kapcsolataiban

- hiányzik belőle az önérvényesítés képessége

- jól alkalmazkodik

- érzelmeit ritkán fejezi ki

- nem akar másnak látszani, mint amilyen valójában

Artemisz- Diana- a Hold istennője

Artemisz a vadászat és a Hold istennője. Kithónban, rövid, ujjatlan ruhában szokták ábrázolni, kezében íjjal, hátán pedig tegezzel vagy fáklyával. Holddal és csillagokkal jelenítették meg az erdőt járó, vadóc istennőt, aki változó helyeken bukkant fel, az erdőkben csatangolt, közeli kapcsolatban volt a természettel. Legfőbb jelképállata a nősténymedve, mert az anyaállathoz hasonlóan ő is a gyermekek védelmezője, a kislányokat is az ő kegyeibe ajánlották az ókori görögök, valamint az istennő a várandósok pártfogója is. Éjjelente gyakran barangolt az erdőben, bejárta birodalmát, ő a függetlenség megtestesítője is. A nimfákat és a különböző erdei lényeket idősebb lánytestvérként védelmezett, ő a nagy „Nővér”.

Szülei: Zeusz és Létó

Férje: soha nem ment férjhez

Gyermeke: szűz maradt

Pszichés veszélyek: érzelmi távolságtartás, kegyetlenség, tomboló düh

Élete

Zeusz beleszeretett Létóba, és fürj képében férkőzött közel a titánok leányához, így csábította el, és ekkor nemzette Artemiszt és Apollónt. A bosszúszomjas Héra hosszú és fájdalmas vajúdással büntette Létót, Artemisz, amint megszületett a bába szerepét töltötte be anyja mellett. A mítoszokból kiderült, hogy gyorsan segítségére sietett a bajba jutottaknak, de a büntetéssel sem késlekedett, édesanyjának pedig mindig segített.

Aktaion, a vadász véletlenül pillantotta meg a fürdőző Artemiszt, és nimfa- társnőit, a haragra gerjedt istennő szarvassá változtatta az ifjút, akit saját vadászkutyái téptek szét. Életében egyetlen férfit szeretett, Oriónt, akit az egyik mondai változat szerint ikertestvére cselszövése következtében, gondatlanságból saját kezűleg ölt meg. Rálőtt egy távoli célpontra, nem tudta, hogy a kedvelt férfit vette célpontba, tettét nagyon bánta.

Artemiszt, mint szűz istennőt, nem érintette meg a szerelem. (Oriónt is inkább csak kedvelte.) Férfiak nem bántották, nem volt soha feleség, fontosnak tartotta, hogy érvényesítse céljait és megálljon a saját lábán.

Artemisz, az archetípus

- független

- céltudatos

- teljesítménymotivációja magas

- önértékelése nem függ attól, hogy van-e párkapcsolata

- erős a koncentrációs készsége

- kitartás

- nagy az autonómiaigénye

- empatikus

- természetszerető

- magabiztos

- nagy mozgásigényű

- makacs

- erős a  kötődése az apai oldalhoz

- versengő

- munka kiemelten fontos számára

- általában extravertált (nem szélsőségesen jellemzi!)

- fontosak számára a baráti kapcsolatok

- könnyen ismerkedik, teremt kapcsolatokat

- a szexualitás és párkapcsolat nem a legfontosabb dolog az életében

- párkapcsolataiban mindennél fontosabb az egyenrangúság

Héra-Juno- A házasság istennője

Héra a házasság istennője, akit a gyermekáldás védelmezőjeként is tiszteltek az ókorban.  Nevét a görög hős szóból származtatják. Szimbólumai a tehén (az antik költők tehénszeműnek nevezték), a Tejút, a liliom virága és a pávaszem. Kettős szerepet tölt be a görög mitológiában, egyfelől tiszteletre méltó istenség, akit gyönyörű rítusokkal tisztelnek, Homérosznál pedig bosszúszomjas, gyűlölködő, házsártos feleség

Szülei: Rheia és Kronosz (Okeanosz és Téthüsz fogadta örökbe)

Férje: Zeusz

Gyermeke: számos gyermeke született, például: Athéné, Héphaisztos, Árész, Hébé, Eileithüia

Pszichés veszélyek: féltékenység, bosszúszomjas düh, képtelen megszakítani rossz, romboló hatású párkapcsolatát.

Élete

Zeusz tulajdonképpen a bátyja volt, aki miután ledöntötte apját a trónról, megkörnyékezte az ifjú és szűzies Hérát madárka képében, hogy a fiatal lánynak megessen rajta a szíve. Így is történt, de amikor megpróbálta leteperni Hérát, a lány nem engedett a csábításnak, megígértette Zeusszal, hogy feleségül veszi. Az istennő boldogsága közel háromszáz évig tartott, de aztán Zeusz folytatta ifjúkori kicsapongó életvitelét, ezzel sok keserűséget okozott féltékeny feleségének, aki gyakran a védtelen szeretőkön állt bosszút, akik csupán Zeusz áldozatai voltak, mert az isten megerőszakolta, vagy álnok módon elcsábította őket.

Héra, az archetípus 

- a házasság védnöke (párkapcsolat örömeiben és árnyoldalaiban és képes intenzíven elmerülni)

- szélsőségesen pozitív és negatív tulajdonságok együttese jellemzi

- extravertált típus

- legnagyobb vágya és célja, a feleség szerepének betöltése (fiatal korától meghatározó számára ez a törekvés, az élettársi kapcsolat pedig nem elégíti ki)

- házasságában fontosak a külsőségek (feldíszített templom, fényűző lakodalom)

- mások véleményének fontossága más területeken is domináns

- kapcsolat/ férj nélkül mély fájdalomat érez, szinte létezni sem bír, depresszióba süllyed

- fontosak számára a társadalmi szerepek, általában tevékenységeit is társadalmi támogatottság övezi

- választottjához feltétel nélkül hű, kitart mellette, támogatja

- jellemző, hogy férjét helyezi élete középpontjába (gyerekeivel szemben is a férj érdekeit védelmezi; nem az a típus, aki egy- egy vitában gyermekei oldalára állna)

- általában a munkája, hivatása nem szerves része életének (férjével szemben feladja saját érdekeit, karrierjét)

- kapcsolatai gyakran felületesek, a társasági élethez kapcsolódnak

- úgy érzi férje mellett nincs is szüksége barátokra, a válást elképzelhetetlennek tartja (ha mégis megtörténik, nagyon szenved miatta, nehezen lép túl rajta)

- főként a sikeres férfiak vonzzák

- számára a szexualitás kerete a házasság (nem jellemzi erős ösztönösség)

- a házasságkötés után egysíkúvá válhat az élete, ha túl sok mindent ad fel férje kedvéért, boldogulásáért

- gyakran egy idealizált képbe szeret bele, és elégedetlenné, házsártossá válik, ha a férj nem váltja be a hozzá fűzött reményeket

- ha megcsalják féltékenysége pusztító

- a reális látásmód nem az erőssége

Déméter-Ceres- A bőség istennője

Déméter a termékenység, a szántóföldek és a bőséges aratás istennője. Szimbóluma az érett gabona, nevében a „méter” anyát jelent, elsősorban istenanyaként tisztelték az ókorban, valamint megemlékeztek róla, mint az alvilág úrnőjének Perszephonénak az édesanyjáról. Déméterhez kapcsolódnak az euleszi misztériumok, a görögség fontos vallási ünnepei, szertartásai, melynek során anya és lánya újraegyesülésére emlékeztek.

Szülei: Rheia és Kronosz

Férje: Zeusz

Gyermeke: Perszephoné

Pszichés veszélyek: depresszió,  kiégés, függőség fenntartása, meggondolatlan terhesség

Élete

Az istennő életében hatalmas tragédia volt, amikor egyetlen gyermekét Kórét (későbbiekben kapta a Perszephoné nevet) az alvilág ura, a főisten, Zeusz beleegyezésével elragadta, és magával vitte az alvilágba. Déméter számára ez hatalmas kín volt, napokig bolyongott étlen- szomjan, tulajdonképpen, szakkifejezéssel élve depresszióba süllyedt. Lánya elvesztése miatt érzett fájdalma mellett megjelent a harag Zeusz és a pusztító gyűlölet Hádész (alvilági vő) iránt, és elhagyta álruhába öltözve az Olümposzt, nevelőjévé vált egy kisfiúnak. A kisfiú családja csak akkor döbbent rá a dajka kilétére, amikor az istennő a tűz fölé tartva ki akarta égetni a halandóságot a gyermekből. A család először megijedt a jelenetet látva, Déméter megsértődött emiatt, és miután felfedte isteni kilétét megparancsolta a városnak, hogy építsenek templomot a tiszteletére, miután felépült a templom, ismét gyászba borult az istennő, nem tenyészett és nem született semmi, mert Déméter elhanyagolta a kötelességeit. Az istennő akkor volt hajlandó megbocsátani férjének, amikor visszahozatta lányát az Alvilágból. Hádész azonban cselhez folyamodott, így Perszepohénanak az év bizonyos szakában vissza kellett hozzá térnie, ahol a mitológiák szerint később már nem is érezte olyan rosszul magát. Az újratalálkozás következtében újra teremni kezdtek a földek, kivirágoztak a mezők

Déméter, az archetípus

- anya őstípusa

- Akkor is lehet valaki Déméter, ha nincsenek saját gyermekei, hanem tanítóként, pszichiáterként, szociális munkásként gondoskodik másokról, és ilyenkor „védenceit” tekinti gyermekeinek. Előfordulhat, hogy saját gyermek nem adatik meg neki, de ilyenkor nagyon vágyik rá, ha pedig kirepültek saját csemetéi, nagyon hiányolja őket.

- gondoskodik a test és lélek táplálásáról (szó szerint enni ad másoknak, például nagy családi ebédeket szervez, a lélek táplálása jelenthet tanítást például)

- extravertált

-érzelmes típus

- bőkezű, ajándékozásra hajlamos, nagylelkű

- gyakran választ segítő foglalkozást, empatikus

- kitartó

- csökönyös, ragaszkodik saját elképzeléseihez

- türelmes

- támaszt nyújt másoknak

- hajlamos lehet depresszióra

- destruktivitása passzivitásban ölt testet (fogyó energiák)

- vezetőként nehezen bocsátja el a rossz munkaerőt

- vezetőként fontos számára a munkatársak jólléte

- nem szívesen konfrontálódik nyíltan

- nagy a kötődésigénye

- intimitás, testi közelség fontos számára

- szexualitás kevésbé fontos párkapcsolataiban (fókusz a másik örömszerzésen van)

- toleráns

- könnyen átléphetnek rajta, előfordul, hogy kihasználják

Aphrodité-Vénusz- A szerelem istennője

Aphrodité a szépség és a szerelem istennője. A görög mitológiában félelmetes, és tiszteletet parancsoló a szerepe, hiszen az ő befolyására estek szerelembe az istenek és emberek. Számos szeretője, és gyermeke volt, de nem vált soha áldozattá, kapcsolatai kölcsönösségen és szenvedélyen alapultak. Ő volt a legszebb az istennők között, a szobrászok is gyönyörűnek ábrázolták; dús hajjal, tökéletes alakkal. Jelvényei a galamb, a hattyú, a rózsa és az édes gyümölcsök, főleg a gránátalma. Életével kapcsolatban különböző verziók maradtak fenn. 

Szülei: Zeusz és Dióné (tengeri nimfa) vagy Uranosz és a tenger (ezt ábrázolja Boticelli festménye)

Férje: nincs tartósan elkötelezve

Gyermekei: számos gyermek, például: Deimosz és Phoibosz, Erósz, Hermaphroditosz, Ainesz

Pszichés veszélyek: promiszkuitás, következmények felmérésének nehézsége

Élete

Rengeteg isten beleszeretett és számos kapcsolata is volt. Például Héra eltaszított fiával, Héphaisztosszal, akit sokszor megcsalt. Zeusz, Poszeidon és Hádész fiaival is volt kapcsolata valamint saját sógorával, akivel két gyermekük is született.  Gyakran létesített kapcsolatot halandó férfiakkal is, elcsábította őket, de segített is nekik, teljesítette kéréseiket, máskor viszont kegyetlenül büntetett. Papnője például kegyetlen parancsára beleszeretett saját apjába,  így fogant meg a gyermek, Adonisz, aki később Aphrodité és Perszephoné szeretője lett.

Aphrodité, az archetípus 

- szenvedély, szexualitás központi szerepe

- hosszú távú elköteleződés nem célja a párkapcsolatokban, kötődésigénye is átlagos

- teljesítménymotivációja alacsony

- nyitott más emberek felé

- nincs kritikai hajlama

- könnyen teremt kapcsolatokat

- erős koncentráció, képes elmélyülten dolgozni

- energetizált

- kreatív (alkotási vágya nagyon erős)

- nagy az élményigénye

- optimális esetben igény az intimitásra, érzelmi közelségre

- kapcsolata van az ösztönszférával

- extravertált, szeret a középpontban lenni

- művészi hajlamú (más pálya nem is jelent neki nagy motivációt)

- alacsony a  monotónia tűrése

- ígéreteit nem mindig tartja be

- nem kerüli, de nem is keresi a konfliktusokat

- spontaneitás jellemzi

- érzelmeit helyezi előtérbe

- gazdag és változatos érzelmi életet él

Ő az, aki könnyen esik szerelembe, néha felelőtlenül megy bele kapcsolatokba. Szenvedélyes, tele érzelemmel. Bár érzelmeit helyezi előtérbe, számára a szex az érzelemkifejezés mellett önmagáért való öröm is. Veszély lehet a felelőtlen kapcsolatok miatti kiégés vagy a saját és mások életének összekuszálása. Ő az, aki "rosszabb" napjain meggondolatlanul cselekszik, nem számol a következményekkel.  Ha megtalálja a hozzá való partnert érzelmeit és gyengédségét egy komoly kapcsolatban tudja kamatoztatni, ami megelégedettséggel tölti el. Számára a vonzó partner kreatív, aki mindig meg tudja lepni valamivel és ébren tartani érdeklődését. 

Bennünk élő istennők és istenek

Ősi igény az emberiség számára, hogy saját magát és környezetét kategorizálja, biztonságot nyújt, sablonokhoz nyúlhatunk néha, ám ez az árnyált látásmód elhomályosulásával járhat. Még sem haszontalan megismerni egy-egy keretet.

Számomra erre a célra kitűnően használható Jean Shinoda Bolen (2008) Bennünk élő istennők című könyvében kifejtett elmélet. 

Jean Shinoda Bolen japán származású, amerikai pszichiáternő, a San Franciscói Pszichiátriai Klinika professzora. Munkája során a jungi iskolát követi, könyveit elméleti ismereteire és a klinikumban szerzett tapasztalataira támaszkodva írta meg. Pszichiátriai munkája során, pácienseivel konzultálva megfigyelte, hogy különböző emberek életében ugyanazok az események szinte törvényszerűen követik egymást (Bolen, 2008).

Ha nyitott, értő szemmel figyeljük környezetünket, laikusként mi is észrevehetjük, hogy barátaink, ismerőseink életük során újra és újra azonos helyzetbe kerülnek, és ugyanazokat a döntéseket hozzák meg. Egy barátnők például újra és újra magas státuszú, ambiciózus partnert választ, akit támogathat, és ilyenkor a jó feleség/ barátnő szerepben bezsebelheti a bókokat, van olyan nő, akit már kisgyermekkora óta a házasság foglalkoztat, a cél érdekében képes feladni továbbtanulásról szövögetett álmait. Van, aki kislány korában szívesen játszott babákkal, és már kamaszkorában is arról álmodott, milyen jó lenne gyermeket vállalni, nevelni, később életében pedig legfőbb hivatásának az anyaságot tekinti.

Bolen (2008) pszichoanalitikus szemléletű elmélete arra épül, hogy mindannyiunkban, férfiakban és nőkben archetípusok munkálkodnak. A pszichiáternő ezeket az univerzális archetípusokat a görög- római mitológiai egy- egy istenének/ istennőjének feleltette meg. Előfordul, hogy egy-egy személyiségben egy bizonyos archetípus dominál, azaz egy isten vagy istennő határozza meg az illető személyiségét. Figyelembe kell venni, hogy életünk során fejlődünk, így általában gyermekkorban, ifjúkorban, felnőttkorban más- más archetípus befolyása alá kerülünk. Például kislányként sokaknak fontos, hogy édesanyjuknak mindenben megfeleljenek, utánozzák őket (a gyermek Perszephoné, azaz Kóré dominál ilyenkor), kamaszként szeretnénk önállóak lenni, a legtöbb időt inkább barátnőink társaságában töltjük, a párkapcsolat kevésbé fontos még (ilyenkor Artemisz munkálkodik bennünk), aztán felnőttkorban erősödhet Déméter istennő jelenléte, azaz a gyermekvállalás foglalkoztatja a fiatal nőt leginkább.

Elmélyedve a görög- római mitológiában rádöbbenhetünk mennyire összetettek az emberi tulajdonsággal felruházott olümposzi lakók. Jellemrajzukat bonyolítja, hogy különböző korokban, különböző antik szerzők más- más tulajdonságokat emeltek ki, valamint az isteni lények „mitológiai életrajzából” is különböző változatok maradtak fenn. Az antik istenek/ istennők azért is rendkívül jó megjelenítői az archetípusoknak, mert földi társaikhoz hasonlóan ők is változnak. Más tulajdonságokkal rendelkeznek gyermekkorban, mint felnőttkorban, életeseményeik rájuk is hatnak, valamint különböző szerepeikben (apa, férj, szerető) eltérően viselkednek (Bolen, 2008).

Lássuk a különböző típusokat!

Forrás: Jean Shinoda Bolen (2008) Bennünk élő istennők, Studium Effektive Kiadó, Budapest.